Családi punnyadás

Utálom az iwiw-et. Azért fel szoktam ugrani, mert kell, de a blogom nem hírdetem ott. Erre a héten 6-an ideklikkeltek onnan. Jó ez nem X-akta, sejtem, hogy valaki belinkelt, de ki? Rájövök. És tudom, hol laktok!!!

Kávézok. Most. Normális vagyok-e? Majd reggel megkérdezem 4.20-kor a barátnőm a vonatra várva. Mert megint hősködök és túlórázok. Hajat sincs kedvem mosni, pedig de. Kicsinyeim nagyon édesek ahogy szipognak. Megőrülök, ha megint meg lesznek fázva.

Mondon elöbb a Panninak, hogy jé tele a hűtő csokival. Hát mostmár nem. Azért gyümölcsöt is ettek eleget. Az eper, a körte meg a banán össze tud veszni? Remélem nem.

Ma lecsaptam egy molylepkét. Valakit le kellett csapni.

Nos. Sok minden történt. Kaptam egy csomó ruhát. Panni beütötte az állát. Briginek lehet, hogy folyik az orra. Anyósom közölte, hogy soha többé nem vigyáz az unokákra, de már senki se emlékszik miért. Anyám ma azt mondja, megszakítja velem a kapcsolatot. Azért ült még itt egy fél órát, lenyugodott és bátran megkérdezte játszhat-e a gépen. Fasza. Persze mondtam igen és felvettem egy tündéri arckifejezést. Lányaim egyedül vásároltak a kisboltban. Kezükbe nyomtam egy kerek pénzt és belöktem őket, nem szó szerint. Amíg kint vártam rájuk vettek maguknak kígyós gumicukrot. Ránézni is rossz. De gyorsan eltünt.

10-kor keltem. Muszáj volt kialudnom magam. Ati persze dolgozik, de a kicsik nagyon cukik, mert nem vesztek össze, ették amit találtak ( kakaóscsiga, banán... ), nem ütötték be semmijüket. Rajzoltak meg bekapcsolták a tévét. Én autómatikusan belenéztem a tükörbe, hát nem kellett volna. Úgy nézek ki, ahogy hetven évesen se szeretnék. A bőröm összegyűrődve, a szemem nem látszik a táskáktól. Bízom benne, hogy nem maradok így.

Kérdezze már meg valaki, hogy csípem-e a napi vonatozást. Naná, hogy nem. Főleg amikor kimarad a járatom. De Én, mint utazóközönség tájékoztatva vagyok, miszerint talán 10 percet késik. Az semmi basszus, ez a napi rutin. Eltelik a beadott 10 perc, hát valamivel szórakoztassuk a toporgó népet, még 20 perc. Ilyenkor persze kalauz meg se mer jelenni, mert fél, hogy ajtón kívül marad valamelyik állomáson.

Most értem haza munkából. Egyszercsak elém szalad egy Brigusz vigyorogva. Megpuszilgatom, mondom tünés aludni, erre elém szalad egy Panka. Röhögnek, mert itthon vannak a héten kicsikém jóvoltából, aki tegnap hajnalba sugárba hányt. ( jóétvágyat épp eszek ). Amúgy semmi baja a kis büdösnek. Orvos azt monta már lefutóban a vírus, örüljünk, hogy ennyivel megúsztuk. Örülünk. Az időjárásnak viszont nem örülök. Hát ezért vártam én a tavaszt???

Azt mondta nekem ma Attilám, hogy "de szép vagy ma". Egész nap tiszta boldog voltam, hogy 7 és fél év együtt öregedés után ilyeneket mond, és egyszercsak beugrott.

Mi az, hogy MA???

Blogot akarok írni. Erre firefox beadja az unalmast. Összeomlott. Igaz van itt még az "E" betűs meg a "C" betűs, de nekem firefox jön be, na. Ezért kicsit meg kellett erőszakolnom és láss csodát, írok.

Amúgy semmi különös nem történt. Összes gyerekem jól viselkedett az oviban, hazafele befagyiztunk, itthon eszünk, iszunk, játszunk. Én mindjárt megostorozom magam, mert jelentkeztem holnap túlórázni, hajnali 3.30 helló. Főzni Ati fog. Ebbe ne menjünk bele. Végülis mikor hazaérek még lehet pizzát rendelni. És most az időjárás következik. Holnap zápor. Ennyi.

Vettem rögtön egy kilót. Persze ebből nem csinálunk rendszert, mert ugye válság van. De olyan csábító volt a zöldségesnél, Én meg nem tudok ellenállni. Főleg ha majd lesz málna. Kicsik azonnal bedarálták a felét, egészségükre. Most kisszobában punnyadnak a minimax előtt. Sétáltunk is egy jót. Kinek van kedve ilyenkor mosogatni, he?

Kezdem a hervadást. Vendég nem jött (hál'isten) Ati meg nem zúdított rám egy pohár vizet sem. Talán jobb is. Kapott volna Ő is. Marha nagy sonka elfogyott, ez a lényeg. Festettünk tojást is. Egy élmény volt. Főleg kimosni utána a ruhákat is... Ja meg hajnalban kelni ma.

BOLDOG HÚSVÉTOT!

Brigi felvette a papucsom és közölte most ő az anya. Rögtön kiosztott mindenkit. Én lettem ő a többiek saját maguk.

- Brigi te ne cigizz!

- Panna te menj egyél tovább!

- Attila, te adj egy CSÓKOT!

Vége a hétnek. El se hiszem. Attilám bevállalta a holnapot ( őrült kicsit ). Nem hogy élvezné a három napot itthon. Majd én élvezem. Holnap még boltba se akarok menni, nem mintha tömegiszonyom lenne nagyon, csak nem akarok fiatalon megőszülni. Emberekre rájön a világvége érzés, mert húha 2 napig zárva lesznek a boltok, jaj!!! Na megyek kicsit fészbukra pókerezni. Igen...

Gyerköcök oviba, minden jó. Eszem a tökfőzeléket nagyon zsíros sertéspörkölttel. Megtehetem, elfér. Ma kétszer botlottam el, szerintem vár rám egy pofáraesés. Minden elintézve ami már nem halogatható, lelkiismeret tiszta. Tegnap egész nap fájt a fejem. Érzem már az esőt. Az én koromba ez már normális-e???

Egy kicsit mintha hanyagolnám a blogozást. Azért fura, hogy így is 200-an olvastok, köszi. Lényeg, hogy nem jutok ide. A kölkök persze, hogy nem gyógyultak meg teljesen, főleg a nagy. Már tegnap nem mentek oviba. Tünet ugyanaz. Briginek ömlik az orra, főleg éjjel ( hurrá, mert fél 4-kor keltem a héten ), Pannika óránként köhög egyet. Briginek már a füle is bedugult, úgyhogy orrcsepp előugrott neki. A nappalok úgy telnek, mint máskor, csak így még több időt töltenek a számítógépnél! Briguszt nem lehet kiverni se a székből, beakasztja a lábát és ő akkor is ott fog ülni. Néha elbizonytalanodok, hogy ez a gyerek tisztában van-e azzal, hogy mi vagyunk az ő szülei és nem fordítva. Ja és Attila meg a hátát fájlalja. Azt hiszi megmaszírozom neki. Hát nem. Nagyon fasza gyógykenőcsök léteznek, csak bekeni magát az ember és nem érez semmit 12 órán keresztül. Jó lehet. Szóval le van bénulva a kis család és nekem kell tartani a frontot. Holnap túlórázni is megyek. Mi lenne ezekkel nélkülem? Egy kincs vagyok.

Mostanába alig tudok ideférkőzni a géphez. Ez a két kis husi vagy itt néz mesét vagy játszik. Most megy a minimaxon a kedvencük, kicsit ideszöktem. Utána szundi.

Ma nem vittem nekik oviba rollert, gondoltam fagyizunk hazafelé. Lehet, hogy nem volt jó ötlet, mert azt mondták minden nap fagyizzunk. Persze ha már cukrászda, akkor somlói is. De itt nem jóóó. Ilyen is kell néha. Csak nem nekem!

Holnap Attilának nagy napja lesz. Beíratja egyik kedvenc lányát az iskolába. Bizony. Ugyanis nem kaptam szabit ( bekaphatják ) Ati meg gyorsan bedobja reggel őket oviba és szépen intézkedik. Amit sose nem szokott. Na kiváncsi leszek.

-Cica, főzöl egy kávét?

-Boltba megyek, megfőzöm az ebédet, takarítok, mosok, mellette nevelem két csöpp gyermekünket... Mit akarsz még tőlem?

-Kávét!

Végre itt a tavasz. Gyermekekkel itthon lógtunk a héten. Nagyon jó volt. Ma elkövettem egy merényletet a pénztárcám ellen, bevittem a kicsiket egy játékboltba. Persze, hogy nem kellett volna. A hercegnős cuccokat meg kellett venni, különben jaj nekem. Hazafele aki gyerek elment mellettünk meg kellett nézze a játékokat. Nem volt egyszerű hazaterelni őket.

Panni köhög. Briginek folyik. Mikor van rendelés? 8-11. Nyugisan lesétálunk az orvoshoz. Ajtó bezárva. Marha jó. És ilyenkor:

• Mi van?
• Mi van?
• Mi van?   KEDD! Rendelés du 1-4.

Oké gyerünk haza. Az ünnep kicsit bezavart. Vissza kéne a hajam festeni szőkére.

Este, miután gyerkőcök elaludtak megnéztünk egy filmet. Azt mondja Attila, hogy készítsek a kezem ügyébe zsepit, mert sírni fogok. Olyan. Gondoltam kemény vagyok, mit nekem egy film, röhögni fogok, nem pityeregni. A címe: Hét élet. Egy kicsit meginogtam és ömlött a könnyem a legvégére. Szép volt. Ma inkább nézzünk meg egy horrort. Mert kemény vagyok. Néha.

Jó napom volt. Briguszka ma picit kikészített. Semmi nem tetszett ma neki, délutánra lenyugodott. Pedig fogtündér is járt ma nála. Panni meg egész nap kis cuki volt. Most együtt nézik egyik kedvenc meséjüket, a Vízcsepp-et. Atika meg palacsintát sütött ma. Mást nem is tud csinálni a konyhában a drágám. Cserébe megnézhette a meccset a gépen és most örülünk, mert hajrá lilák! Holnap megyünk huszárokat nézni, mert meg lett igérve. A kokárda is felugrott a kabátokra, ahogy kell. Remélem holnap is fél 7-kor kelünk, hurrá...

Ezt le kell írnom. Tegnap megbeszélem kicsikkel, hogy hétvégén nem kelünk korán, jól kipihenjük magunkat és alszunk amig bírunk. Mikor kelnek??? Mind a kettő gyerek fél 7-kor. Nesze nekem. Attila járt rosszabbul, mert ráküldtem a két csibészt. Én most keltem. Ennyi.

Holnap szabin vagyok. Csak. Nem kell hajnalba kelni. Reggel lepasszoljuk kicsinyeinket oviba és versenyt futunk haza. Aki nyer, az ül a géphez. Kemény lesz, mert Atinak már rendesen működik a lába. Hát ez van. Brigi ma nem akart hazajönni az oviból, persze nem azért, mert imád ott lenni, hanem haragudott az egész világra. Azt mondta ott alszik. De ovónéni kitette a szűrét. A hónak senki nem örült, Panni seggre is ült. Vicces volt, de nem mertem röhögni, Ő meg fölpattant és ment tovább. Imádom.

Tegnap oviból gyerekorvoshoz futi. Brigusznak vérzett oviba az orra, én meg bepánikoltam. Mint mindig. Csak 1 órát várakoztunk, lányom egész jól tűrte. Kicsit kezdett csibészkedni már, erre odasúgom neki finoman a teli váróban, hogy viselkedj. Erre Ő jó hangosan: -Viselkedni azt nem tudok! Kösz gyerek. Lényeg, hogy dokinéni megnyugtatott. Ma kaptak megint Barbis újságot. Nagyon örültek kb fél órát. Megéri közel 2000-ért... Holnap két pofont kapnak ingyen. Ugyan dehogy!