10-kor keltem. Muszáj volt kialudnom magam. Ati persze dolgozik, de a kicsik nagyon cukik, mert nem vesztek össze, ették amit találtak ( kakaóscsiga, banán... ), nem ütötték be semmijüket. Rajzoltak meg bekapcsolták a tévét. Én autómatikusan belenéztem a tükörbe, hát nem kellett volna. Úgy nézek ki, ahogy hetven évesen se szeretnék. A bőröm összegyűrődve, a szemem nem látszik a táskáktól. Bízom benne, hogy nem maradok így.