Mondom a lánykámnak, hogy fessen a kisszobában. El is volt egy darabig, aztán gondolt egyet és behurcolkodott a nagyszobába. Még tiszta vizet is hozott, csak elfelejtette közölni, hogy kifröccsent a padlólapra. Nem is volt semmi gáz amíg ki nem szaladt valamiért. Nem ért ki, mert marha nagyot esett a drágám, Én pont láttam, mert nem szeretem ha rohangálnak, épp szólni akartam, hogy ne! Taxi meg sürgősségi, helló. Lassan már köszönni se fogok ott csak legyintek nekik, hogy újra itt vagyok az egyik gyerekkel, cső. Nincs eltörve se a keze, se a koponyája, még jó! Azt persze hagyjuk figyelmen kívül, hogy esetleg agyrázkódása van, mert sok a beteg még.... Most már így éjfél felé el merem mondani, hogy jól van, mert ez délben történt és már a kórházban is szétröhögte a fejét a kávé autómatán, ahogy tologatja a poharat kifelé. Rögtön nagyon szomjas lett, két meggylével leszedett Pannácska. Imádom.