Egy kicsit mintha hanyagolnám a blogozást. Azért fura, hogy így is 200-an olvastok, köszi. Lényeg, hogy nem jutok ide. A kölkök persze, hogy nem gyógyultak meg teljesen, főleg a nagy. Már tegnap nem mentek oviba. Tünet ugyanaz. Briginek ömlik az orra, főleg éjjel ( hurrá, mert fél 4-kor keltem a héten ), Pannika óránként köhög egyet. Briginek már a füle is bedugult, úgyhogy orrcsepp előugrott neki. A nappalok úgy telnek, mint máskor, csak így még több időt töltenek a számítógépnél! Briguszt nem lehet kiverni se a székből, beakasztja a lábát és ő akkor is ott fog ülni. Néha elbizonytalanodok, hogy ez a gyerek tisztában van-e azzal, hogy mi vagyunk az ő szülei és nem fordítva. Ja és Attila meg a hátát fájlalja. Azt hiszi megmaszírozom neki. Hát nem. Nagyon fasza gyógykenőcsök léteznek, csak bekeni magát az ember és nem érez semmit 12 órán keresztül. Jó lehet. Szóval le van bénulva a kis család és nekem kell tartani a frontot. Holnap túlórázni is megyek. Mi lenne ezekkel nélkülem? Egy kincs vagyok.