Ma egy picit elaludtunk. Fél 9-re értünk be az oviba, gondoltam ovónénik mindjárt leszedik a fejem, erre azt mondja lazán egyik, hogy semmi gond, nyár van. Így. Hát akkor lehet, hogy holnap is elalszunk. Véletlenül. Tegnap elkészültek a fotók a gyerekekről. Egész ovi lázban égett. Nem nekem kellett sorban állni, hanem Atinak. Én kicsit lökdösődtem volna, ugye. Muterkám persze lecsapott a képekre, hogy neki kell belőle. Egyet-egyet kaphat. Helló.
Ma el kell mennem patikába, mert a rohadt mutáns szúnyogoktól olyanok a kiscsajok, mint a túró rudi csomagolás. Le a szúnyogokkal!!! Ja és reggel mutatja Pannikám a térdét, amin volt egy bors szemnyi horzsolás. Azt mondja, nézd anya mekkora bibi. Szegényt kiröhögtem. Nem értette. Imádom őket.
