Brigivel 10.50-re voltunk hivatalosak a fül-orr-gégészetre. Ott a JÓKÉPŰ doktor bácsi megvizsgálta kicsi lányom és továbbküldött az ultrahangra. Itt egy picit kezdte előadni magát a kölök rosszalkodás szinten. Kezdett égni a pofám. De azért hagyta, hogy megnézzék őt. Azt mondja a nő, vissza kéne most menni a fül-orr-gégére. Ohokéhééé! JÓKÉPŰ fölírt valami antibiotikumot és javasolta a fogorvost is. Hát a buszt épp elértük, Ati akkor indult a vonathoz mikor hazaértünk. Panniért 3-kor elugrottunk az oviba és uzsgyi a városba a fogdokihoz. Briguszka szépen illedelmesen beül a székbe, utána meglátja az aranyos néni kezébe a szerszámokat és kész. Többi szabadon elképzelhető. Mindegy. Hazafele vettünk sült krumplit meg giroszt és hazataxiztunk.

Szeretlek Ati!!!

Ma "sajnos" nem mentem melózni. Brigi se. Vittem őt a gégészetre, persze semmi komoly. Holnap is itthon vagyunk. Pannikám persze oviban, pedig ő is szivesen maradt volna. És különben se akar kimaradni semmiből. És nagyon érdekli, hogy mit csinálnak a tesóval.

Elolvastam ma a heti horoszkópom. Így kezdődik:

Kedvesét nagyon megviselik az Ön erősebb beszólásai... (ismer-e ez engem?)

Megkérdezték bent a munkahelyemen, hogy nem akarok-e ma túlórázni. Ami azt jelenti, hogy 8 óra helyett 12 óra. Kösz, nem. Így is hazafelé bealudtam a vonaton. Itthon gyorsan beadtam magamnak a kávét. Van a hűtőben még energiaital is, de átgondoltam és nem ma akarok szívinfarktust kapni.

Briguszka azt mondta ma nekem, hogy:

- Anya, nem te vagy a főnők, hanem Apa!

A kis büdös kölök:D

Ha a vasutasok is sztrájkolnak holnap, egyszerűen nem megyek be dolgozni. Nem okoz problémát. Biztos, hogy nem fogok nyomorogni egy buszon.

Gyermekek cukik, mint mindig. És nagyon szivesen bekísérem őket reggel az oviba, hogy aztán jól ne menjek melózni. Ha-ha-ha...

Készül az almáspite. Venném elő a sütőpapírt, nyúlok a szekrénybe, erre sehol. Persze, hogy leugrok a kisboltba rablóékhoz, hát ott sincs, pedig most nagy pénzeket is képes lettem volna kiadni érte. Hazajövök kicsit durcásan, mert a mamáknak se volt most, jár az agyam, erre eszembe jut, hogy én ezeknek a kis csibészeknek szoktam adni sütőpapírt, ők meg kincsestérképet rajzolnak rá. És lám egyik fiókban akadt egy ilyen csoda! Na ettől lett isteni ma az almáspityu.

El kell mesélnem, hogyan kell felvenni egy kesztyűt. Két gyereknél 4-szer minden nap!

Boldog névnapot, Ati!!! Csók

Megszüntettem a karácsonyfát. Úgy érzem ideje volt. És aki ma ezt nem teszi meg, fedezzen fel magában némi perverzitást.

Már vártam ezt a kis nyugalmat. Mert az nekem is jár. Gyermekek oviban. Mindenki jól van. Persze mindent bevittem nekik, csak a szoknyájuk maradt itthon! Úgyhogy volt hazafutás. Még nem érzem a barna hajszín okozta előnyöket:D Viszont jó kedvem van és most, hogy délutánra megyek dolgozni, van időm gyorsan kipihenni a téli szünetet.

Ültem Én ma itt. Csak nem írtam posztot. Úgy gondoltam ráérek. A sors meg máshogy gondolta. Délután kb. 5-ig egy teljesen átlagos "szabi utolsó napja" volt. Panni kint mesézik, Brigi bent mesézik, egyszercsak megszólal. Anya, mi ez a vér? Pólóján pár csepp volt. Orrán kezén is egy kicsi. Így leírva tiszta horror! Köp egyet a csapba, az is véres. Figyelem a kölköt, semmi baja. Azért hívtam taxit, be a sürgősségire. Panka persze ordít, hogy jönni akar, hurrá, taxizunk. Mondom neki, nem kirándulni megyünk!

Lényeg, hogy semmi gáz, csak orrvérzés, tegyek vizes törülközőt a radiátorra, de figyelgessem Briguszkát. Ennek örömére szóltam Embernek, hogy fesse be a hajam ( napok óta készülünk ) és így lettem szőke nőből vöröses barna.

Nem érzem magam okosabbnak, de azért mulassunk kicsit a szőkéken!

És most mindenki, aki olvas, keressen gyorsan egy "szőkenős" viccet...

Van a kisebbik lányomnak egy szövege, amit bármire képes válaszolni. Legjobb helyzet:

Panka: -Anyaaa! Pisiltem!!!

Én: -Oké! Töröld ki!

Panka: -Hát már minden az én dolgom???

Ma olyan rendet csináltam a játékos szekrénybe, hogy csuda. Nem kicsi a szekrény és millió féle játékkal van tele. Valaki igazán hátba verhet érte. Nem tudom mi van velem.

Ahhoz képest, hogy ma semmit nem akartam csinálni... Mosáson, szemétlevivésen kívül előfordult itt minden. A káosz. Még pizzát is sütöttem. Igaz, hogy a csajok gyúrtak, de akkor is. Reggel ( nem reggel ) fölkelek, lányaim rosszabbak, mint tavaly. Nagyobb a kupi, mint tavaly bármikor, nem volt miből enni-inni. Elkezdtem a házitündérkedést. Attilám délután 1-kor kelt. Szemét voltam és fölkeltettem:D Nekiálltam a lencsefőzeléknek. És nagyon örülünk, hogy idén jó sok pénzünk lesz. A délután egy kicsit nyugisabb volt. És megtaláltunk egy elveszett puzzle darabkát, ami egy kincs. Úgyhogy a világ legjobb kincskeresője is lettem. Meg a világ legjobb anyukája, mint az köztudott.

Akkor is, ha nem vagy babonás:

Brigusz nem akar kimozdulni még a boltba se. Lehet, hogy jól érzi magát itthon? Mert friss levegő minek? Remélem nem olvassa valami gyermekvédő szervezet. Ígérem holnap délelőtt kirángatom kicsit. Pankának elég azt mondani, hogy jössz? Máris rángatja magára a rucit a csöpp kis kezeivel. Ma sikerült beleugrálni pár pocsolyába is. ( Ő nem akarta, becsszó. ) Nem gond, imádom. Anyám hozott ma almát. Vettem én is tegnap. De az finomabb amit a mama hozott. Ennyi.

Nem sok, de valamire csak jó lesz!

Ma semmi különös. Pannikámmal elsétáltunk a boltba. Bevásárolt a drágám. Kifele a boltból találtam ki, hogy mit főzzek. Jókor. Igen, leírom mit főztünk. Mi imádjuk. Szóval csirkecomb. Bőr le, kuka. Hús kettévág. Megsózás.  Megszúrkálás. Olajon mindkét oldal megsüt. Tepsi elő. Bele combi. Megken tejföl, arra reszelt sajt. Sütőbe belefele. Amíg a sajt rá nem sül. Hozzá sült krumpli azt szevasz. Én ma ettem a nem-tudom-hány-napos bejgliből. Veszélyesen élek!

Szeretném leírni, hogy érzem magam, de az csúnya lenne. Ország-világ elött kijelentem, nem állok a helyzet magaslatán. Fáj a fejem, fáradt vagyok. Fogjuk az időjárásra. Hiszti befejezve. Stop.

Ma már nem foghattam semmire, hogy nem akarok itthon tevékenykedni. És Én aki étteremből hozom a kaját hétköznap és csak hétvégeken főzök, most már nem annyira vicces, hogy többet vagyok a konyhában, mint a szobában. Lehet, hogy várom a szürke hétköznapokat? Na azért nem. De jövőre kérek az angyalkáktól egy darab bejárónőt. Mennyit is kell addig aludni? Ma közölte Pannikám, hogy már uncsi a karácsonyfa. ( milyen gyerek ez? ). Brigi még mindig imádja. Szerintem alig várja, hogy fölboruljon. Össze-vissza pakolgatja a díszeket. Olyan, mint egy angyalka.

A kis csöppeim nagyon örülnek, hogy még karácsony van. Megnyugtattam őket, hogy itt marad a fa egy darabig. A tesómékat még nem is láttam. Hát csak jönnek! Ők meg az ajándékok! Addig puffadjunk a bejglitől.

Tetszik a karácsony. A tegnapi nap csudijó volt. A kicsiknek nem lehet lepofozni az arcukról a vigyort. A hűtő még mindig tele van mindenfélével. Mi is! A lakás is csinos, a karácsonyfa se borult fel, pedig a Brigi azon van. Későn fekszünk, későn kelünk. Hát nem rossz. Rokonokhoz nem megyünk, de bátran beengedünk akárkit. (ha könyökkel csönget, és lábbal kopog!)

Brigi megint beszólt egy felejthetetlent. Fönt vagyunk anyámnál, macskát kergetik, sustorognak, erre egyszercsak azt hallom:

-Ez nem vált be, jöhet a "B" terv!

Pannikám még nem felejtette el, hogy fülbevalót is akart. BAKKER!

Raktam fel meséket oldalra.

Karácsonyi előkészületek. Imádom. Azért becsúszik egy kis stressz is, mert az kell. Kiderül, hogy nem világít az izzó, a kaja fincsi lesz-e, érkezik valaki rokon? Nem is idegesítem magam. tudom, hogy ez is egy élmény a kicsiknek. Legyen boldog ünnepe Mindenkinek!