Családi punnyadás

Hogy el tud szaladni a hétvége?! Az édes család hagyott ma aludni délután. Álmodtam is valami furcsát. Pedig nem szokásom álmodni. Ha mégis, annak abszolút semmi köze az életemhez, a vágyaimhoz. Most például arra vágyok, hogy gyorsan vasaljon már ki valaki pár pólót. Meg mossa…

A munkahelyi terror új értelmet nyert. Mert amit tegnap csináltam azért külön jutalom járhatna. A mocskos meló erre nem kifejezés. És tegnap nem volt rajtam védőfelszerelés, hogy kalandosabb legyen az élet. Na? És azt miért nem szólt senki, hogy szakadni fog az eső?

Valami jót tett nekem, mert jobban nézek ki. Láttam a tükörbe. És ma ugye péntek van:D. Ezért "csak mert ma péntek van" azért se fogom felvenni. Érti, aki érti! Talán ha.

Azt hiszem utálom a teát. Senki se kérdezze, miért. Pedig mintha értenék a tea készítéshez, csak ugye akkor se. Lényeg, hogy most azt iszom bödön számra, mert hátha, de úgyse segít. Ma már egy 100-as zsepit elhasználtam. Talán inkább tampont kéne az orromba dugni, nem néznék…

Tegnap este lekéstem a 10 órás vonatot. Barinővel. Egyszerűen becsukódott az ajtó elöttünk. Ez vagyok Én. Oké, irány a buszhoz. Kicsit eltévedtünk, még a főutat se nem találtuk bakker. Fél 12-re azért hazataláltam. Picit kevés ember mászkál éjfél körül az utcákon. Ja és…

Hajnali 3-kor arra kelek, hogy Brigusz lökdös, mert rosszat álmodott. Új fóbiája van, fosik a bogaraktól. Erről is álmodott. És mi lenne, ha a Pannit kicsit arrébb raknánk és Ő feküdne most mellettem. De ha már ott van nem ölelgetném-e meg? Még jó, hogy a Pannit csak úgy lehet…