Családi punnyadás

Jó napunk volt. Megnéztük a 2012-t. Tetszett. Csípem a főszereplőt, na. Kicsinyek addig kivonultak a kisszobába. De néha bejöttek, hogy meddig tart még meg ilyenek. Én meg nem bírom, ha nem hallom amit nézek, úgyhogy volt zavargálás. De azért jó napunk volt.

Korán keltünk, mert hétvége van. Nálunk ez a rendszer. Egyik büdös kölök elkezdi, másik is gyorsan fölkel, és folytatja. Éhes vagyok, szomjas vagyok, gyere velem pisilni. És különben is anya, anya, anya. És gondolom ez így lesz még úgy 5 évig. Hát jó. Pannikám ma minden áron…

Se depresszió, se klimax. Egyszerűen "csak" ki vagyunk. Egymást kínozzuk Atival. Néha mondjuk megérdemli. Szóval hiányzik a cigi. Vasárnap óta. De nem fogok visszaszokni, mert Én kemény vagyok. Még a körmöm is megvan. Viszont kell a tökmag meg a szotyi. Atika meg nekiállt…

Nem sírok. Ez csak az eső.

Ma vagyunk együtt 7 éve az emberrel. Azt mondják ilyenkor megy tönkre egy kapcsolat. Vagy nem. Ez majdnem egy hosszú bejegyzés lett, mi?

Meg kell kérdeznem Attilát, tetszek-e majd Neki, ha dagi leszek. Mivel nem cigizek közel 1 napja, valaminek azért kell lenni a kezembe meg a számba (hahaha). Fura nekem ez a nem cigizős élet. Ja és illatokat is érzek. Most így hirtelen poszt írás közben söprök, teregetek meg indulok…